A csipkés könyv

Végre kezemben tarthatom A kézi csipkekészítés alapjai című könyvet, méghozzá a saját példányomat! (Szerk. Mátray Magdolna, Bábolna 2010.) Szép, nagyméretű könyv, kiadós olvasmány, bőségesen ellátva fényképekkel és rendkívül jól érthető ábrákkal. Szóval valami, ami már nagyon kellett.
Benne van minden az azsúrozástól a zsinórcsipkéig, persze, ahogy a cím is jelzi, csak az alapok. Mint egy hangszerbemutató koncert gyerekeknek, csak ezt bármikor levehetem a polcról (mármint bármikor, amennyiben kész az ebéd, megvolt a porszívózás és a gyermek is alszik). Gondolom, egyszer majd el fogom olvasni elejétől a végéig, egyelőre hol itt, hol ott kapok bele, meg a képeket bámulom ábrándos tekintettel.
Persze főleg a hajócsipkéről szóló fejezet érdekelt, az a mintegy 10 oldal, amit erre a csipkefajtára szántak. Természetesen Orot István a szerzője. (Az ábrákat Sziráki Éva készítette, nagyon jók!) Nem nagyon tudom felmérni, hogy annak, aki először lát ilyet, mennyire érthetőek a magyarázatok és az ábrák, mindenesetre nekem végre sikerült elsajátítanom a helyes kéztartást, és végre azt is megértettem, hogy miért jó az nekem! Sajnos, nyilván helyszűke miatt kimaradtak a viszonylag újabb technikák, a Cluny levél és a split ring, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Azért viszonylag, mert egyébként ezek széles körben ismert és elterjedt technikák, csak éppen a magyarul megjelent gyűjteményekben nem szerepeltek soha. Tudomásom szerint. Szóval jó lett volna, de ugye a könyv címe A kézi csipkekészítés ALAPJAI, tehát ne legyünk telhetetlenek. Ugyanakkor van pár dolog, amit nem értek. A "Két hajóval készített díszítmények" c. alfejezetben (pp. 146-147) az áll, hogy ha két hajócskával akarsz dolgozni, akkor mindkettőre külön fel kell tekerni a cérnát, majd egy takácscsomóval összekötni. Hacsak nem arról van szó, hogy két különböző színű cérnát akarsz használni, akkor semmi szükség arra a roppant bosszantó csomóra, nem beszélve a cérnavégekről, amiket el kell rejteni. Erre jó az ún. Continuous Thread Method. Továbbá az a csillagminta, ami a 147. oldalon látható, akárhogy nézem, nyugodtan elkészíthető egy hajócskával is. Bár az igaz, hogy sokan ajánlják a két hajócskát akkor is, ha a minta nem követeli meg, talán, hogy a gombolyagot kíméljék, legalábbis valahol ezt olvastam. De ez csak kötözködés. Az alapok minden bizonnyal jól elsajátíthatók a könyvből, a többire meg ott a net, meg a külföldi kiadványok.
Mindösszesen egy randa nyomdahibától szisszentem fel, remélhetőleg lesznek további kiadások, amelyekben már helyesen jelenik meg a hajócsipke olasz neve (chiacchierino - tényleg nem könnyű szó). Továbbá a teljes mondat arról szól, hogy a legtöbb európai nyelvben a csipke az elkészítéséhez szükséges csónak alakú eszközről kapta a nevét, miközben a felsoroltak közül (tatting, schiffchenarbeit, occhi és az a bizonyos chiacchierino) legjobb tudomásom és a polcomon sorakozó szótárak szerint ez csak a német elnevezésre illik. Ez zavaró egy kicsit.
Alapvetően nagy öröm, hogy ez a könyv egyáltalán van, és már nagyon várok egy magyar nyelvű hajócsipke-monográfiát. Sok mintával!
(Ezt már tényleg csak nagyon apró betűkkel zárójelben: a digitális fényképezés korában hogy kerülhet egy ilyen összességében szép és igényes kiadványba ennyi életlen és homályos fénykép? Nagy kár.)


A könyv, sok más csipkés könyvvel együtt megrendelhető itt.